Bojler

Kihívás

Lecserélem a bojleremet.

Eredmény

Megspórolnám az éves villany- és/vagy gázszámlám 5%-át.

Ha Magyarországon mindenki csinálná

100 ezer magyar háztartás egész éves energiaigényét tudnánk megspórolni.

Adatok


353 kg CO2
817.6 kWh
40 pont


Bevállalnád? Lépj be!

Ezt a kihívást eddig 5 ember vállalta be

Összes megtakarítás

1412 kg CO2
3270.4 kWh

Az elillanó energia

Napi melegvíz-igényünk személyenként 60-80 liter (kb. 25 liter 60°C-os víz), aminek a felmelegítése a háztartások energiafogyasztásának 10-15%-át teszi ki. A fűtés után erre fordítjuk a legtöbb energiát.

A probléma azonban az, hogy ezt igen alacsony hatásfokon tesszük az elavult készülékek és rendszerek

  • alacsony hatásfoka, valamint
  • nagy hőveszteségei miatt.

A hőveszteségben többek között olyan tényezők játszanak közre, mint a tárolók rossz szigetelése, az elosztórendszer hossza, a nem víztakarékos és csöpögő csapok.

Vizsgálatok szerint egy átlagos háztartásban a ténylegesen felhasznált melegvíz energiatartalma a vízmelegítésre felhasznált energiának csupán 20-30%-a, a többi 70-80% veszteség.

Márpedig ez nemcsak a pénztárcánkat érinti rosszul: a felesleges vízmelegítés felesleges környezetterhelést is jelet.

Míg a villanybojlerek esetében a villamos energia előállításához kapcsolódnak elsősorban problémák (leginkább a fosszilis energiahordozók révén a légkörbe kerülő szén-dioxid miatt), addig a gázkazánok maguk is szennyezik a levegőt szén-dioxiddal és -monoxiddal, korommal, valamint nitrogén-oxidokkal.

Bojlercsere

A használati melegvíz előállításakor valamekkora energiaveszteséggel mindenképp számolni kell, azonban a korszerű bojlerek esetében a veszteségek jóval kisebbek. Régi társaikhoz képest jobban hőszigeteltek, így minimális a sugárzási veszteségük, a gázbojlereknél pedig alacsonyabb az égéstermék-veszteség.

Mindennek köszönhetően a mai bojlerek hatásfoka jobb: a korszerű gázkazánok hatásfoka például a korábbi 65-75% helyett már jellemzően 90-95%-os, sőt, a tüzelőanyagok elégetése során képződött vízgőzből származó hulladékhőt visszanyerő és hasznosító kondenzációs kazánok hatásfoka elérheti akár a 105-109%-ot is.

A valódi energia-megtakarítás természetesen esetfüggő, mégis a régi bojlerek korszerű (hatékonyabb és jobban szigetelt) modellekre cserélésével a használati melegvíz készítésére fogyasztott energiamennyiséget

  • elektromos és tárolós vízmelegítők esetében (mérettől függően) átlag 30-45%-kal;
  • hagyományos átfolyós gázbojlerek esetében 20-25%-kal, kondenzációs esetében 40%-kal;
  • hagyományos tárolós gázkazánok esetében 40%-kal, kondenzációs esetében 50-55%-kal

– átlagosan tehát 35%-kal lehetne csökkenteni.

Sőt, ezen túlmenően lehetőség van arra is, hogy

  • a gáz- vagy villanybojlert alternatív energiával működőre cseréljük ki, és az energiát biomassza (pl. pellet) vagy hőszivattyú szolgáltassa;
  • vagy a meglévő/felújítandó rendszerünket a melegvíz-igény 60-70%‑át is biztosítani képes napkollektorral támogassuk meg.

Utóbbi beruházások révén elsősorban klímalábnyomunkat javíthatjuk (a fa- vagy pellettüzelés például karbonsemleges), valamint a központosított csatornákon érkező energiától való függésünket csökkenthetjük.

Ha idáig nem is jutunk el, csak korábbi bojlerünket cseréljük korszerűbbre, napi 25 liter 60°C-os vízzel számolva naponta átlagosan 0,56 kilowattóra energiát tudunk megspórolni. Ez egy négyszemélyes háztartás esetén 2,24 kWh-t jelent egy nap, egy évben pedig 817,6 kWh-t.

Mai energiaárakon számolva ez villanybojler esetében éves szinten több mint 38.000, gázbojler esetében pedig 86,5 köbméter gáz árát, 11.000 forint megtakarítását jelenti.

Ha az országban mindenki korszerűbbre cserélné bojlerét (leszámítva a háztartások 16,5%-át, akik a távfűtéssel együtt kapják a melegvizet), akkor egy évben mintegy 17 gigawattóra energiát tudnák megspórolni. Ez mintegy 100 ezer háztartás teljes évi energiaszükséglete a mai igények alapján.

További szempontok

Bojler cseréjekor egy sor szempontot végig kell gondolni és mérlegelni. Pl. mekkora a melegvíz-igény? Kisebb fogyasztás (pl. egyszemélyes háztartás) esetén nincs szükség tárolós bojlerra, ez ugyanis rosszabb hatásfokú, mint az átfolyós. Viszont az utóbbi általában csak egy fogyasztási helyet tud biztonsággal kiszolgálni: tehát egyszerre nem ajánlatos mosogatni és zuhanyozni.

Ha tárolós bojlert veszünk, fontos a megfelelő méretezés, hiszen a feleslegesen sok víz hosszú ideig való tárolásával ugyancsak a hatásfokot rontjuk.

Hány csapot kívánunk meleg vízzel szolgálni és ezek milyen messze vannak egymástól? 10-15 méteres csővezetéknél távolabbra már nem ajánlják elvezetni a vizet a veszteségek miatt – ezek révén ugyanis a kombinált fűtés-melegvíz rendszerek összességében alacsonyabb hatásfokúak.

Ilyen esetben érdemes lehet a túl távoli pontokon kisebb egyéni melegítésről gondoskodni. Ugyanakkor az átfolyós rendszerű bojlerekhez nem használhatóak az egykaros csapok, ami miatt keringető beiktatása nélkül a víztakarékosság problémás, és lehet, hogy a végén ugyanott tartunk.

Szintén fontos szempont a szellőzés. Ha nincs kémény vagy nem lehet rákötni a készüléket (pl. bélés hiányában), egyszerűbb a villanybojler, vagy még jobb (bár drágább) egy zárt égésterű kazán beszerzése. Utóbbi már csak azért is előnyösebb, mert a hagyományos készülékekkel szemben az ilyen típusú készüléknél nincs a huzattal a kéményen át kiáramló hőveszteség.

Mindezeken túl a használati melegvíz előállítására szolgáló rendszerek mind megtervezésüket, mind felszerelésüket tekintve szakértelmet kívánnak. Mivel ez viszonylag drágább beruházást követel, nem érdemes sem a pénzzel, sem az utánajárással töltött idővel takarékoskodni, hiszen évtizedekre választunk modellt.

Legyen bár a beruházás viszonylag költséges (míg egy 5 literes átfolyós villanybojler már 10.000 forintért kapható, egy komoly teljesítményű és tárolókapacitású kondenzációs kazán félmillió forint, egy megújuló energiával működő rendszer pedig már milliós tétel is lehet – igaz, utóbbiaknál már a fűtést is korszerűsítjük), az egyre drágább energiaárak miatt még egy komolyabb bojlercsere is belátható időn belül megtérül.

Ráadásul érdemes utánanézni, hogy az állam éppen milyen keretek között támogatja az energiatakarékosságot célzó lakossági beruházásokat (amilyen az előző években a Nemzeti Energiatakarékossági Program és a Zöld Beruházási Rendszer volt), hiszen ezek pénzügyi segítséget nyújtanak a költségek vállalásához, sőt, egy részüket át is vállalják.