Használt ruha

Kihívás

Új helyett használt ruhát veszek.

Eredmény

Jobban kímélem a környezetet, és nem veszek részt a fejlődő országok kizsákmányolásában sem.

Ha Magyarországon mindenki csinálná

Jobban megbecsülnénk a jó minőségű ruhákat.

Adatok


98 kg CO2
10 pont


Bevállalnád? Lépj be!

Összes megtakarítás

6272 kg CO2

Jóllehet a statisztikák szerint összeurópai szinten mi, magyarok költjük a legkevesebbet ruházkodásra (a felmérések szerint 85%-unk akkor vesz ruhát, amikor kifejezetten szükségünk van rá) és a kereslet az általános gazdasági recesszió miatt visszaesett az utóbbi években, évente még így is jó harminc ruhadarabot és kiegészítőt veszünk. Erre a hivatalos adatok szerint mintegy 20 ezer forintot költünk fejenként.

Rosszabb esetben ennyi pénzzel (összesen bő 200 milliárd forinttal) támogatunk egy környezetileg és társadalmilag kevéssé felelős iparágat sokszor csupán azért, hogy divatosak maradjunk. Vannak ugyan üdítő és bíztató kivételek, sajnos azonban a ruházati ipar számos probléma kiváltója.

Ha kiteregetjük a szennyest, három nagyobb problémakörrel találkozunk. Ezek különösen akkor aggasztóak, ha épp szeretetünk jeléül, karácsonyra vásárolunk valakinek ruhát – mint azt tesszük oly sokan. (Nem egészen makulátlan ruhát adni karácsonyra? Ne má’!)

Környezeti és egészségügyi kockázatok

Talán nem gondolnánk, hogy a ruhagyártás ma az egyik leginkább szennyező iparág. Az alapanyagok előállításától az anyagok festésén át az összevarrásig és terjesztésig bezárólag számos módon terheli és veszélyezteti a környezetet.

Gondoltad volna például, hogy egy átlagos gyapot-poliészter keverékből készült póló gyártása során kb. negyedannyi szennyező anyag és tízszer annyi szén-dioxid kerül kibocsátásra, mint maga a póló súlya?[1]

Ott kezdődik, hogy az alapanyagokat (legyen szó akár a hagyományosabb gyapotról vagy a feltörekvő alternatívának számító bambuszról) általában monokulturális körülmények között állítják elő, aminek az őshonos növénytakaró és a biodiverzitás látja kárát. A növények megtermesztése (különösen a gyapoté) ráadásul óriási mennyiségű vizet követel – elégondolkodtató, hogy nagyrészt a gyapottermesztés vízigénye miatt száradt ki szinte teljesen az Aral-tó.

A víz mellett a nagy volumenű, monokultúrás körülmények között zajló termelés rengeteg növényvédőszert is használ: a ruhagyártás céljára megtermelt közel 20 millió tonna gyapot termesztéséhez évente 2,6 milliárd tonna (azaz mintegy százszor több!) rovarirtót használnak el világszerte. Ez azt is jelenti, hogy a gyapottermesztő vidékeken gyakori a természetes vizek nagyfokú szennyezettsége, ami sokszor vezet az ott élők súlyos mérgezéséhez.

De legalább ennyire aggályos, hogy a növényvédelem terén (a gyapottermesztésben különösen) előretört a géntechnológia: a globális gyapottermelés ma már mintegy 35%-a génmódosított forrásból származik.

De nem mentesek a problémától a műszálas textilek sem: alapanyaguk leginkább a kőolaj, aminek a kitermelése közvetlen hatással van az éghajlatra és nem ritkán ugyancsak jelentős vízszennyezéssel jár.

A feldolgozással aztán új problémák lépnek fel. A szálak tisztításához, a bőrök cserzéséhez, az anyagok fehérítéshez, színezéséhez, illetve a textíliák további kezeléséhez (pl. hogy gyűrődésmentesek legyenek) nagy mennyiségű vegyszert használnak, amelyek között számos igencsak veszélyes mind a környezet, mind az üzemekben dolgozók egészségére.

Ilyenek például

  • az allergén és DNS-károsító aldehidek;
  • a szervezetben felhalmozódó, rákkeltő króm-, bróm-, klór- és fluorvegyületek;
  • az idegrendszert károsító nehézfémek;
  • a szintén rákkeltő hatású azo-színezékek, halogénezett vagy aromás oldószerek;
  • a kenőanyagként használt és a szennyvízből nehezen kiválasztható kőolaj-származékok és polyvinyl-alkohol

– hogy csak néhány anyagot említsünk a textil- és bőripar koktéljából.

A veszélyes anyagok egyaránt mérgezik az üzemek dolgozóit és a nem ritkán tisztítatlanul, de legalábbis nem megfelelően tisztítás után távozó szennyvíz révén az élővizeket és a talajt is. (Ruháink nagy többségének eredetét jelentő országokban, mint Kína, Banglades, Törökország vagy Marokkó igencsak gyenge a környezetvédelmi szabályozás).

Sőt, ezek az anyagok minket is veszélyeztetnek! Míg a gyártással járó környezetvédelmi problémák látszólag messze vannak tőlünk, a vegyszeres kezelés számunkra is veszélyes. Bár vannak bizonyítottan veszélymentes textíliák, ruháink többsége nem ilyen anyagokból készül.

Márpedig a textilbe és bőrbe szívódott kemikáliák a bőrünkön keresztül felszívódhatnak a szervezetünkbe, különösen, ha a bőrrel közvetlenül érintkeznek, és még inkább, ha megizzadunk, mivel a pórusok ilyenkor kitágulnak. S bár az EU területén történő gyártás során legalább néhány vegyszer (az azoszínezékek, a formaldehid és a ftalát-tartalmú vegyületek) használata tilos, az importra vonatkozó ilyen jellegű szabályozás egyelőre nincs érvényben.

Végül: a ruhaipar és -kereskedelem az alapanyagok megtermelésétől a gyártáson át az árusításig rengeteg hulladékot is termel, ami szintén rejtve marad előttünk. Ezen a téren a nem természetes anyagokból készült ruhák súlyosbítják csak igazán a hulladékhelyzetet: akárcsak a műanyag szatyrok, ezek is csak nagyon nehezen bomlanak le.

Kizsákmányolás

Az utóbbi években számos kampány rámutatott: miközben a nagy márkák és a kereskedelmi vállalkozások (köztük a ruháikat valószínűtlenül alacsony árakon kínáló szupermarketek) óriási nyereségeket könyvelnek el, az európai divatruházatot előállító, jellemzően fejlődő országokban élő munkások nyomorban tengődnek.

Fizetésük sokszor a létminimumot sem éri el, miközben hetente akár 80 órát is dolgoztatják őket, ráadásul nem ritkán zsúfolt és veszélyes munkakörülmények között. A varrodákban alkalmazott többnyire női munkaerő ezen túl sokszor van kitéve megaláztatásoknak, szexuális zaklatásnak és trágár hangnemnek.

De hasonlóan rossz a helyzet a gyapotültetvényeken is: a 85 gyapotot termesztő ország közül 80 „fejlődő”, 28 pedig kifejezetten a legszegényebbek közé tartozik. Ezekben az országokban a szigorú környezetvédelmi előírások hiányához hasonlóan a munkavédelemre és a méltányos fizetségre sem akadnak sokat.

A termelők nem kapják meg a tisztességes árat az árujukért, nagyon alacsony a jövedelmük, és a gyermekmunka sem számít ritkaságnak. Üzbegisztánban például állami nyomásra, szervezett körülmények között, a tanítás felfüggesztésével, mindössze néhány dolláros díjazással vonják be a gyerekeket a gyapot betakarításába.

A használt ruha előnyei

Bár a turkálókban (póriasabban) és használtruha szalonokban (felvágósabban) árult ruha döntő részben külföldről érkezik (a használtruha kereskedelem mára globális üzletté nőtte ki magát), aminek megfelelően a ruhák megfelelően sokat utaznak, a szállításból eredő környezetterhelés még mindig csak elenyésző része az előállításénak.

Lehet, hogy Angliából vagy épp Amerikából érkezik az új farmered, de ha Kínából jött volna, akkor sem utazott volna kevesebbet, és így legalább nem kellett hozzá újabb nyersanyag, festés, kizsákmányolt munkaerő.

A használt ruha további előnye, hogy nagy valószínűséggel már többször ki volt mosva, mielőtt hozzád kerül. Így az esetlegesen benne lévő veszélyes és mérgező vegyi anyagok koncentrációja is jóval alacsonyabb lehet, ha van még benne egyáltalán.

Van a használt ruha vásárlásnak egy további előnyös tulajdonsága is: a többnyire Nyugat-Európából érkező használt ruhát többnyire jótékonysági szervezetek gyűjtik be és értékesítik a kereskedők számára. Így a vásárlással közvetve valamilyen karitatív tevékenységet is támogatsz.

Végül: a használt ruha boltokból általában jóval olcsóbban öltözködhetsz (bár ismerünk mi is kifejezetten drága turkálót), miközben a minőségből és egyediségből sem kell lejjebb adnod.

Hol?

Ha valamit nem kell manapság különösen keresni, az a használtruha bolt. Minden nagyobb településen van belőle – néha már zavarba ejtően sok is. Sokat közülük megtalálsz a Zöld Térképen is.

Külön jó, ha a boltot valamilyen karitatív szervezet működteti (Magyarországon elsőként a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány nyitott adományboltot, és több ruhakereskedést üzemeltet a Humana People to People mozgalom is) – így a ruhákért fizetett pénz nagyobb részben fogja az ő munkájukat gyarapítani, s a haszon javát nem kereskedők fölözik le.

De lehet máshogy is csinálni. Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek például a ruha-csere akciók és csere-bere börzék– ezeken a már megunt gönceidet újakra cserélheted pénz nélkül is. Ha nincs ilyen a közeledben, egyszerűen hívd össze a barátaidat, kollégáidat, iskolatársaidat, és rendezzetek egyet magatoknak.

micimacko