Kapcsolattartás

Kihívás

Felhívom a héten egy rég nem látott rokonomat, barátomat.

Eredmény

Megerősítem társadalmi kötelékeimet.

Ha Magyarországon mindenki csinálná

Mindenki érezné, vannak még, akik gondolnak rá.

Adatok


10 pont


Bevállalnád? Lépj be!

Összes megtakarítás

Kihajított plüss nyulaink

Egy felmérés tanulságai szerint a magyar felnőttek

De mi van, ha rájuk sem?

Sok honfitársunk végletesen kiszolgáltatottá vált – végletesen magányossá. Számos dolog közrejátszik, illetve közrejátszhat ebben: elmagányosodni lehet az életciklusok közötti váltások során (pl. váláskor, nyugdíjazáskor, az élettárs halálakor), különféle pszichiátriai betegségek (pl. depresszió, fóbiák, alkoholizmus) vagy egyéb külső tényezők miatt (pl. új lakhelyre való költözés).

De pszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az elmagányosodással kéz a kézben jár a különböző tömegmédiumokhoz fordulás: személyes kapcsolatok helyett sokan ezekben keresik és találják meg azokat az élményeket, amelyek miatt az embert társas lénynek tekintjük.

Az elmagányosodásnak mindemellett persze egyszerűen az is oka lehet, hogy mindenki fut a saját dolga után, maga mögött hagyva egykori nagybácsikat, osztálytársakat, barátokat, szerelmeket. Az, aki belemerül például a karrierjének építésébe vagy újdonsült szenvedélyébe, ezt nem veszi észre, viszont az, aki ott marad, mint egy megunt plüss állat, nagyon is megszenvedheti a dolgot.

Márpedig az elmagányosodás súlyos dolog: annak, akit érint, nő az öngyilkossággal kapcsolatos veszélyeztetettsége is. Több mint jelzésértékű, hogy jellemzően épp a karácsonyi ünnepekkor sokkal több magányos ember hívja a lelki segély vonalat, mint a nyári hónapokban, és sokkal többen kerülnek ilyenkor az öngyilkossági veszélyeztetettséggel járó válságállapotba is.

A fent idézett felmérés azt is kimutatta, hogy a magyarok többsége számára fontos a közösség és a társas kapcsolatok minősége: 57%-unk értett egyet azzal az állítással, hogy közösségben jobban megőrizhető az egészségünk. Azok, akik valamilyen közösséghez tartoznak, egészségi állapotukat jelentősen jobbnak minősítik, mint azok, akiknek nincsenek ilyen kapcsolataik.

Ezt alátámasztják azok a vizsgálati eredmények is, amelyek rámutattak: a magányos emberek felfokozott idegállapotban élnek, gyötri őket a szorongás és a stressz, ami – különösen idősebb korban – súlyos egészségi problémákat is kiválthat.

És végül: a magányosságtól való félelem már önmagában is szorongást vált ki – márpedig ez Magyarországon népbetegségnek számít.

Mélyre temetve

És mi a helyzet veled? Te mennyire vagy elmagányosodva? Nem feledkeztél el barátaidról, rokonaidról?

Van benned némi elfojtott lelkiismeret furdalás amiatt, hogy már rég nem hívtad őket?

Tényleg, mi lehet velük? Élnek még egyáltalán?

Hajlamosan vagyunk magától értetődőnek venni, hogy mindenkivel minden a legnagyobb rendben van. Pedig lehet, hogy nincs, és valakinek épp a te segítségedre lenne szüksége. Vagy legalább egy telefonra, ami újra összeköti a külvilággal és erőt ad neki.

Minden emberi kapcsolat a „megszelídítésről” szól, különösen a rokonság és a barátság, abban az értelemben, ahogy a róka elmagyarázta a kis hercegnek: „…ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a számodra.”

Ha már egyszer megszelídítettétek egymást valakivel, ne feledd a kötődést. Lehet, rég nem találkoztatok, rég nem beszéltetek. De a szükség valahol megmarad, ha mélyre temetve is. Még ha adott esetben haraggal is váltatok el egymástól, az őszinte érdeklődés építő jellegű – mindkettőtök számára.

Ráadásul nem kell hozzá több, mint egy nagy levegővétel és 10-15 perc.

Ki az, aki a legelsőként eszedbe jut? Hívd fel mihamarabb!