Komposztálás

Kihívás

Szerzek egy komposztládát és beüzemelem.

Eredmény

Harmadával csökkentem a kidobott hulladék mennyiségét és még pénzt is tudok spórolni.

Ha Magyarországon mindenki csinálná

Annyi hulladékkal kevesebbet kellene ártalmatlanítani, amennyiből minden évben fel lehetne építeni a gízai piramist.

Adatok


20 pont


Bevállalnád? Lépj be!

Összes megtakarítás

A kidobott élet

2009-ben 2,5 millió tonna háztartási hulladékot gyűjtöttek be, aminek átlagosan 25-30 százaléka biológiailag lebomló szerves anyag (például zöldség- és gyümölcshéj, ételmaradékok, teafilter és kávézacc, vágott fű, nyesedékek és falevelek a kertből). Az arány természetesen változó – kertes házak és sok növényi táplálékot fogyasztók esetén magasabb, de a nyári gyümölcsszezon idején akár az 50-60%-ot is elérheti.

A szerves hulladék a lerakókra kerülve sok problémát okoz, mert levegőmentes környezetben való lebomlásakor szén-dioxid, metán és víz keletkezik. Míg az első kettő a légkör üvegházhatású gázainak koncentrációját növeli, a víz immáron kimosva egy sor mérgező anyagot a többi hulladékból, elszennyezheti a talajvizet.

Bár ma már csak olyan hulladéklerakók működhetnek az országban, amelyek ezt a problémát kezelni tudják, a kezelés meglehetősen drága, a veszély pedig továbbra is fennáll. Ráadásul a valóban biztonságos lerakók létesítése nagyon drága, a lerakott szerves hulladék értelmetlenül hamar telíti be őket.

Miért jó, ha komposztálsz?

A komposztálással jelentősen, 30-40%-kal is csökkentheted a háztartási vegyes hulladékod mennyiségét. S ráadásul mivel ez a hulladék szerves része, nyári melegben nem fog rothadásnak indulni a kukában, amit bizony nem könnyű elviselni.

Ráadásul, mivel kevesebb hulladékot kell elszállítatni, ha van rá lehetőség, kérhetsz kisebb kukát, ami után alacsonyabb a szemétdíj. Ez még egy családi ház esetén is több ezer, akár tízezer forintot is jelenthet évente, de a megtakarítás egy nagyobb társasház esetében akár százezres nagyságrendű is lehet.

A komposztálással mindemellett értékes tápanyagot is nyersz, amivel egyrészt javítani tudod kerted minőségét, s amit másrészt pedig nem kell megvásárolni.

Mi kell hozzá?

Ha elég nagy a kerted, csak egy kis hely kell, ahol létrehozhatod a komposzthalmot, halmokat. Ha nincs ehhez elég nagy hely, vagy nem akarod, hogy trágyadombként nézzen ki a kert, csinálhatsz magad, vagy be is szerezhetsz komposztkeretet.

Komposztkeret nagyon sokféle formában létezik: lehet hulladék lécekből, padlódeszkákból vagy épp kiérdemesült raklapokból készíteni, vesszőből fonni, a kertészeti árudákban pedig kapni fát, műanyagot és fémhálósat egyaránt. Ha újrahasznosított faanyagból készíted, mindössze néhány marok csavarra lesz szükséged és pár száz forintból megúszod, ha kész keretet veszel, annak ára kiviteltől függően 10-20 ezer forint körül mozog.

Ha pedig nincs kerted, akkor se ess kétségbe, mert komposztálni lehet az erkélyen, az udvaron és akár közterületen is. Ami fontos, hogy alatta elég vastag földréteg legyen (legalább fél méter), és hogy betartsd a komposztálás szabályait.

Köztéri vagy a lakóház közöd kertjét, udvarát igénybe vevő kezdeményezés esetén természetesen szükség van a szomszédok és esetleg a közterület kezelőjének hozzájárulására is.

(Végül: már Magyarországon is kapni olyan kisméretű konyhai komposztálót, ami mikroorganizmusok segítségével légmentes környezetben bontja le a szerves anyagokat – ennek a „bokashi” szóra való rákereséssel tudsz utána nézni az itnerneten. Egy ilyen komposztáló 13-15 ezer forintba kerül, amihez meg kell még venni a folyamatot beindító, a szükséges mikroorganizmusokkal beoltott gabonakorpa keveréket (1500-2000 forint). Ezt azonban csak óvatosan súgjuk meg, tapasztalataink nincsenek még vele.)

Hogyan csináld?

A komposztálás nem nagy ördöngösség – a munkát a természet végzi el, neked csak az optimális feltételeket kell biztosítani.

A következőkre kell figyelni:

  • a komposzthalom vagy -keret árnyékos helyen legyen, hogy ne érje túl sok napfény (máskülönben kiszáradna, ami leállítja a folyamatot);
  • optimális szén és nitrogén arány: barna és zöld összetevőket egyaránt tartalmazzon (városi környezetben fa és száraz levél híján ezt pótolhatjuk faforgáccsal vagy szalmával is);
  • megfelelő nedvességtartalom: se túl száraz, se túl nedves ne legyen (optimális esetben belemarkolva olyan a hatás, mint egy kinyomott szivacs);
  • szellőzés: a komposztálás folyamatához kell levegő (a keret oldala ne legyen teljesen zárt, érdemes a közepére egy nagyobb átmérőjű, átluggatott csövet is tenni, valamint rendszeresen keverni, hónaponként átforgatni – de a megfelelően laza szerkezetű, ágakat is tartalmazó komposzt egyébként is jól szellőzik);
  • fűnyírás után túl sok füvet nem szabad a halomra dobni, mert magas nedvességtartalma miatt rothadásnak és penészedésnek indul – inkább érdemes egy kicsit a napon hagyni, hogy megszáradjon, valamint sok száraz anyaggal vegyíteni.

Mi kerülhet a komposztra?

Valójában minden szerves anyag lebomlik, a következőkre azonban szintén érdemes odafigyelni:

  • a citrusfélék héját csak mértékkel érdemes a halomhoz adagolni – ezek is lebomlanak, de sosem lehetünk biztosak benne, milyen vegyszerrel kezelték őket;
  • a nehezen bomló levelek (viaszos levelű örökzöldek, dió, vadgesztenye) a közhiedelemmel ellentétben szintén komposztálhatóak, de nagyobb mennyiség esetén érdemes őket egy-két évig külön kupacban gyűjteni, hogy lebomolhassanak bennük a bomlást gátló anyagok;
  • az ételmaradék szintén rákerülhet a komposztra (kenyér és tésztafélék igen, azonban a hús- és csont inkább nem), azonban ezeket mindig érdemes betakarni földdel, s figyelni, nehogy odavonzzon különböző nem kívánatos élőlényeket;
  • a vastagabb ágakat, gallyakat érdemes összeaprítani, mert így hamarabb lebomlanak.

Ha még mindig tanácstalan vagy és szeretnél látni néhány jó példát, nézd meg a Humusz komposztálásról készített kisfilmjét és tematikus weboldalát.

micimacko