• strict warning: Non-static method view::load() should not be called statically in /home/okofzhu1/public_html/sites/all/modules/views/views.module on line 906.
  • strict warning: Declaration of views_handler_field_username_comment::init() should be compatible with views_handler_field::init(&$view, $options) in /home/okofzhu1/public_html/sites/all/modules/nodecomment/views/views_handler_field_username_comment.inc on line 48.
  • strict warning: Declaration of views_handler_argument::init() should be compatible with views_handler::init(&$view, $options) in /home/okofzhu1/public_html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_argument.inc on line 744.
  • strict warning: Declaration of views_handler_filter::options_validate() should be compatible with views_handler::options_validate($form, &$form_state) in /home/okofzhu1/public_html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_filter.inc on line 607.
  • strict warning: Declaration of views_handler_filter::options_submit() should be compatible with views_handler::options_submit($form, &$form_state) in /home/okofzhu1/public_html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_filter.inc on line 607.
  • strict warning: Declaration of views_handler_filter_boolean_operator::value_validate() should be compatible with views_handler_filter::value_validate($form, &$form_state) in /home/okofzhu1/public_html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_filter_boolean_operator.inc on line 159.
  • strict warning: Declaration of views_plugin_row::options_validate() should be compatible with views_plugin::options_validate(&$form, &$form_state) in /home/okofzhu1/public_html/sites/all/modules/views/plugins/views_plugin_row.inc on line 134.
  • strict warning: Declaration of views_plugin_row::options_submit() should be compatible with views_plugin::options_submit(&$form, &$form_state) in /home/okofzhu1/public_html/sites/all/modules/views/plugins/views_plugin_row.inc on line 134.

Mese

Kihívás

Mesét mondok valakinek.

Eredmény

Szerzek valakinek egy jó élményt.

Ha Magyarországon mindenki csinálná

A „társadalom” nem csak elvont fogalom lenne.

Adatok


15 pont


Bevállalnád? Lépj be!

Összes megtakarítás

Mese

A mese a hozzátartozik a mindenkori emberi közösségekhez: mesét mond és hallgat mindenki, korra és nemre való tekintet nélkül, néha másoknak, néha csak magában.

A mesék célja sokféle lehet. Néha csak szórakoztatni akar, néha tanítani, néha viszont segítséget ad arra, hogy a benne – néha direkt, néha csak szimbolikusan – bemutatott helyzeteken segítségével megoldásokat találjunk életünk problémáira, nagy kérdéseire.

A mese ráadásul, lévén szóbeli műfaj, alapvető eszköz az emberi közösségek építésére, megerősítésére. Emberi hangon szól, ha nem is mindig emberi világokról. A mesélő és a mesehallgató egy hullámhosszra kerülnek, együtt tapogatják a létezés formáit és határait. A meséből aztán szövetségesként lépnek tovább.

Nem mese

A mesét a modern, felvilágosult ember bezárta a gyerekvilágba – valamint a tévébe, könyvekbe, bábszínházakba, filmekbe.

Bár a meséket és a mesélőket bizonyos szinten továbbra is nagyra tartjuk (az előadásokért, könyvekért, cédékért és filmekért akár még a pénzt sem sajnáljuk), mi magunk már kevéssé mesélünk. Nem használjuk ki mesélési képességünket, ugyanúgy nem, ahogy nem éneklünk, nem táncolunk és lassan nem is beszélgetünk egymással.

Ereszd ki!

Pedig a mesében nem csak sárkányok, boszorkányok és más mesés lények lakoznak, hanem bölcsesség, társadalom- és jellemformáló erő is. Éppen ezért a mesét nem csupán szórakoztatásra, de előnyös tulajdonságai miatt terápiás célokra is használják.

Ha nem is akarsz beleveszni a lélektan és spiritualitás elméleteibe, gondolj egyszerűen arra, milyen nagyszerű mesét hallgatni – átadni magadat egy kalandos történetnek, kicsit beleveszni a fantázia birodalmába.

És ha neked jól esik, add meg másoknak is ezt az örömet. Milyen más fricska lenne még jobb a mai igénytelen rohanás, a közvetlen emberi kapcsolatok elsekélyesedése, a csak célvezérelt szabadidő-eltöltéssel szemben?

A mese és a mesélés igazán jó keretet nyújt a lelassuláshoz, amire oly nagy szüksége van ma mindenkinek – mesélőnek és mesehallgatónak egyaránt.

Mesemondással tovább erősítheted a kapcsolatodat valakivel, elsimíthatod a köztetek levő feszültséget, újra közös hangot találhatsz.

Hogyan csináld?

Irány a könyvtár vagy egy nagy mesekönyv-gyűjteménnyel bíró barát! Az interneten is számos mese megtalálható, de mindenekelőtt a korábban már publikált mesegyűjteményeket, meséskönyveket érdemes felkutatnod.

Az olvasás mellett lehetőség szerint hallgass is sok mesét. Figyeld meg, egy jól elmondott mese milyen nagy hatással van a hallgatókra, valamint azt is, hogy mi teszi a jó mesemondót.

A mesemondás persze művészet és nagy gyakorlatot kíván, de ne gondold, hogy kezdőként ne tudnál jól mesélni. A szándék sokkal többet ér, és akár fejből, akár könyvből mesélsz, mindenképp jó szolgálatot teszel.

Ha újra megbarátkoztál a mesékkel, válassz ki közülük egyet, amit elmesélsz majd valakinek. Jó, ha úgy választasz, hogy közben már gondolsz valakire. Annak azonban nem feltétlenül van jelentősége, hogy állatmesét, tréfás mesét vagy épp tündérmesét választasz. A lényeg a mesélésen magán van, s ebben mindegyik mesetípus jó szolgálatot tehet.

A mesemondás ideje és helye kevésbé számít, ami fontos, hogy szánj rá időt és teremtsd meg a megfelelő légkört.

A mesemondásnak van némi intim jellege, hiszen a mind a mesemondó, mind a hallgató maga is feltárulkozik. A mesélésnek ezért különösen azok az idők kedveznek, amikor egyébként is le vagytok lazulva – a hétköznap esték, álmos hétvégi délutánok kiváltképp megfelelőek lehetnek az egymásnak mesélésre.

Sok hókuszpókuszra tehát nincs szükség a meséléshez. Ezek helyett sokkal inkább szimbolikus eszközök kellenek: ragadd meg a mesehallgató figyelmét és te se kalandozz el.

Jó utat!

kisanyam képe
kisanyam
5 év

A rest leány
Egyszer volt egy gazdag leány, aki sohasem dolgozott, mert az anyja kényesen nevelte. Sokan kérték
feleségül, de az anyja a kérõket mind lebeszélte, azt mondta:
- Hagyd el, ne kérd, mert dologtalan, s nem élsz meg vele.
Megint megkéri egy legény, s az anyja azt is le akarja beszélni, de ez azt felelte:
- Hát kigyelmed olyan anya, hogy a leányának nem akarja boldogságát? Jössz-e hozzám, húgom?
- Igen biz' én jó szívvel! - feleli a leány.
A legény azt mondja:
- Gyere, menjünk s esküdjünk meg!
Elmennek, megesküsznek, s a legény a leányt elveszi az anyja ellenére is.
A leány csak ahhoz tartotta magát, ahogy az anyjánál szokva volt, ott üldögélt egy helyben, szép
kényesen, pirimókosan, nem dolgozott semmit álló napestig, csak a lábát lóbázta. Neki az is mindegy
volt, ha az ura szidta is érte.
Gondolta az ura:
"Hagyd el csak, ifiasszony, mert majd megtanítalak én téged dolgozni, ha az anyád meg nem tanított
is!" - mert amikor hazajött a mezõrõl, az anyja is örökké panaszolta, hogy a menyeasszony semmit
sem dolgozik. S azt mondta reá:
- Evvel, édes fiam, soha meg nem élsz, mert semmi dologhoz nem nyúl. Úgy ül örökké, mint egy nagy
grófné! Jobb lesz, ha elválsz tõle.
- Elválni nem válhatok el, anyámasszony, mert tudva úgy vettem el, mint dologtalant. Hanem bízza
rám kigyelmed, majd megtanítom én õt dolgozni.
Másnap reggel az ifjú gazda elment ki a mezõre, mikor hazajött, azt kérdezte:
- Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony?
Az anyja azt felelte:
- Ketten, édes fiam!
- Akkor hát ketten is együnk! - mondotta a fia.
Ettek ketten, s az ifiasszony étlen maradt, még este is s reggel is. Reggel, mikor az ura elment, sírt egy
jó nótát, azután sóhajtozni s gondolkozni kezdett. Egyszer azt kérdi az anyósától:
- Anyámasszony, ha a tüzet megszítom, dolog-e?
- Dolog, édes leányom, dolog!
Megszította hát a tüzet. Azután azt kérdezte:
- Hát ha a tûzre fát hozok be, dolog-e?
- Dolog az is, édes leányom! - felelte az öreg.
Fát is hozott. Azután megint megkérdezte:
- Hát ha vizet hozok, dolog-e?
- Dolog, édes leányom, dolog!
- Hát ha kiseprem a házat?
- Az is dolog!
Vizet hozott, s házat sepert, s az öreg megörvendett, hogy jól kezdi majd viselni magát, s elmagyarázta
neki, hogy miféle dolgok vannak a ház körül, s azokba beleindította, segítette, tanította.
A gazda hazajött, s mikor asztalhoz kellett ülni, kérdi az anyját:
- Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony?
- Hárman, édes fiam - mondta nagy örömmel az öreg.
- Nahát, akkor hárman is együnk! - mondta a gazda is örömmel.
Asztalhoz ültek hát, az ifiasszony még nagyobb örömmel, mert másfél nap alatt éppen eléggé
megéhült.
Az naptól fogva mindig hárman dolgoztak, s hárman is ettek. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

micimacko