Program más korosztállyal

Kihívás

Programot szervezek egy nálam jóval idősebb vagy fiatalabb arccal.

Eredmény

Tennék valami igazán hasznosat a társadalomért.

Ha Magyarországon mindenki csinálná

Nem lenne akkora utálkozás és értetlenség a különböző generációk között.

Adatok


20 pont


Bevállalnád? Lépj be!

Összes megtakarítás

Nem beszélünk egy nyelvet

Egy társadalom számára alapvető fontosságú, hogy a különböző generációk között jó legyen a kapcsolat. Míg az idősebbek képviselik a hagyományt és ők adják át a fiataloknak mindazon készségeket és információkat, amelyek hasznossága, fontossága és értéke számukra már bebizonyosodott, utóbbiak hozzák az újításokat és az életerőt, amelyek tovább gazdagítják, fejlesztik és energiával töltik fel az életlehetőségeket.

Ideális esetben ezek a konzervatív és progresszív erők egyensúlyban vannak, úgy, hogy közben mindenki jól érzi magát, senki nincs sem elnyomva, sem kirekesztve.

Ehhez viszont társadalmi párbeszéd kell, a különböző nemzedékek békés és együttműködő együttélése, szimbiózisa. Nem pedig egymás mellett élése, mint azt ma megtapasztaljuk – a párbeszéd, együttműködés, megértés szinte teljes hiányával együtt.

Okok és következmények

Számos oka van annak, hogy mi miért alakult úgy, ahogy. Vajon ki kezdte? A lényeg ugyanaz: a különböző generációk között óriási és egyre mélyülő szakadék tátong. A fiatalok az idősebbekre mutogatnak, azok meg vissza. Egyre nehezebben találják meg egymással a szót, egyre kevésbé beszélik ugyanazt a nyelvet.

Hiányoznak a közös élmények, az egymás iránti türelem, az egymás felé fordulás. Ahol pedig nincs párbeszéd, ott megértés, bizalom és szolidaritás sincs. Ebben az összefüggésben csodálkozunk, ha az idősebbek a fiatalok kudarcain hizlalják önbizalmukat, vagy hogy minden harmadik idős ember magányos?

A mai európai társadalmakra a mereven elkülönült intézményrendszerek és világok a jellemzőek: az idősek és a fiatalok egyre kevésbé élik, és ami talán még elgondolkodtatóbb: egyre kevésbé látják ugyanazt a világot. Amerikai kutatások szerint a generációs különbségek még soha nem voltak ekkorák, mint napjainkban.

Márpedig ez súlyos probléma, olyannyira, hogy Konrad Lorenz a generációs megértés hiányát (aminek éppúgy része a tradíciók rombolása, mint a szülő-gyermek kapcsolat hiánya) az emberiség egyik „halálos bűneként” rója fel napjaink emberének. „Az emberiség nyolc halálos bűne” című pamfletét a neves etológus az 1970-es évek elején írta, de a helyzet azóta aligha lett jobb. Sőt.

Mit lehetne és kellene tenni?

Az alapvető probléma a helytelen, generációcentrikus beállítódással van. A fiatalabbakat/idősebbeket hajlamosak vagyunk alapból hülyének nézni, és még csak nem is feltételezni, hogy „azok” is emberek. Közben persze kesergünk, mert az állandó zsörtölődéssel és türelmetlenséggel sikerül mind egymás, mind a saját életünket megkeseríteni.

Amíg ezt nem sikerül átlépni, a különböző nemzedékek továbbra sem fognak egymás felé fordulni. Meghallgatás helyett (még legjobb esetben is) legfeljebb elhallgatják egymást, de nem táplálkoznak egymás élményanyagából, és nem osztják meg egymással készségeiket, információikat, tapasztalataikat. Pedig lenne mit!

Ha felelősséget érzel a társadalom többi korosztálya iránt is, és szívesen részt vennél a generációs türelmetlenség ördögi körének a megtörésében, időről időre szervezz programot egy másik korosztályba tartozó emberrel.

Lehet ez a nagymamád vagy épp az unokaöcséd, a szomszéd bácsi vagy a barátaid serdülő gyereke. Meglátogathatsz valakit a kórházban/idősek otthonában, vagy elviheted sétálni vagy épp sárkányt eregetni.

Az időseket megismertetheted az internettel (ez egy másik kihívás is!), a fiatalabbakat pedig elviheted a kedvenc festőd kiállítására, és elmondhatod, mit szeretsz benne.

Tanulhatsz és taníthatsz főzni, mesélhetsz és gyűjthetsz történeteket (meséket vagy vicceket, hogy megint áttérjünk egy-egy másik kihívásra).

A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen. Találj valami olyat, ami jól esik, és amivel ilyen egyszerű módon tehetsz a társadalomért!

micimacko