Személyes találkozás

Kihívás

Offline is találkozom egy online ismerőssel.

Eredmény

Nem csak álltatom magamat azzal, hogy sok barátom van, a valóságban is megélem az emberi kapcsolatok gazdagságát.

Ha Magyarországon mindenki csinálná

Biztosabb talajon állna a társadalmi párbeszéd.

Adatok


15 pont


Bevállalnád? Lépj be!

Összes megtakarítás

Bejelöljük, de vajon látjuk is egymást?

Az internet jó lehetőséget kínál arra, hogy élénk társadalmi életet éljünk.

Nem csak arról van szó, hogy a világháló kínálta eszközök (email, twitter, csetprogramok és -szobák stb.) révén

  • hatékonyabb (gyorsabb, sokrétűbb és sok esetben olcsóbb) lehet a másokkal való kommunikációnk;
  • a különböző közösségi oldalakon keresztül újra kapcsolatba léphetünk ezer éve nem látott ismerőseinkkel és valaha volt osztálytársainkkal, barátainkkal;
  • lehetőségünk van általa sokkal szélesebb körben és napra készen tájékozódni afelől, hogy kivel mi történt és adott esetben történik épp most;
  • magunkról, viselt dolgainktól, hobbijainkról folyamatosan tudósíthatunk;

de arról is, hogy minden korábbinál könnyebben és egyszerűbben ismerkedhetünk meg másokkal:

  • különböző tematikus közösségekhez és fórumokhoz csatlakozhatunk, vagy épp
  • új barátokra is lelhetünk.

A kérdés persze az, hogy kihasználjuk-e ezeket a lehetőségeket, és ha igen, milyen módon. Vajon ezek a kapcsolatok pusztán virtuálisak maradnak úgy, hogy a „beszélgető”-társakkal soha nem is találkozunk, vagy az elektronikus térben létrehozott/megerősített kapcsolatokat a való életben is kamatoztatjuk?

Egyébként sem találkozunk

Az első és talán legnagyobb probléma azzal van, hogy a magyarokra alacsony kapcsolattartási szint jellemző. Európai összehasonlításban az észtek és a máltaiak mellett mi járunk össze legkevesebbet a barátainkkal.

Egy másik felmérés szerint pedig minden huszadik magyar felnőtt nélkülözi az olyan közeli emberi kapcsolatokat, amelyekkel baj esetén meg tudná osztani a problémáját. Közel kétharmadunk pedig mindössze a családja lelki támogatására számíthat.

Mindennek közvetlen következménye az általános bizalomhiány, a másoknak való segítségnyújtásra való alacsony fokú hajlandóság, de a hiányzó civil aktivitás is.

További veszélyek

Elmagányosodás, illúziók és fiktív közösségek

Bár közösségi élmény kétségtelenül létrejöhet az interneten is, kérdéses, hogy vajon milyen mélységűek és minőségűek a pusztán az elektronikus kommunikációra korlátozódó kapcsolatok. Főleg, hogy sok esetben még csak a személyiségünket, személyes adottságainkat, képességeinket sem kell feltétlenül felvállalnunk: az internetes világ a teljes fikció lehetőségét kínálja, ami akarva-akaratlanul kihúzza az ember lába alól a talajt, és aminek eredményeként bizony nem nehéz elveszteni a realitás érzékünket.

Pszichológusok már évek óta napirenden tartják a problémát. Többek között arra hívják fel a figyelmet, hogy az elmagányosodás közvetlenül összefügg azzal, hogy a személyes kapcsolatok helyett sokan a tömegmédiumokban keresik és találják meg a közösségi élményeket.

A társas érzés ugyanis virtuálisan ugyan kialakulhat, ez azonban mégsem helyettesítheti egy valódi közösség megtartó erejét. Áltathatom ugyan magamat azzal, hogy milyen sok barátom van, hiszen milyen sokan bejelöltek ismerősükként és az én bejelölésemet is milyen sokan visszajelezték, önmagában ez még kevés, és nem több pózolásnál, modoros mosolygásnál.

Kapcsolat-függőség

A legnagyobb veszély azonban az internet-függőség kialakulásának esélyében van, ami a közösségi oldalak gyakori használatában is megjelenik. Egy igazán behálózott társadalomban sokakat kezd aggasztani az, ahogy az elektronikus kapcsolattartás egyre inkább rátelepedik a valós kapcsolatokra, mindennapi tevékenységekre.

Egy utóbbi időben végzett vizsgálat például kimutatta, hogy az elektronikus kapcsolattartás eszközeire olyan mértékben rászoktunk, hogy ha akár csak egy napig nem használhatjuk őket, elvonási tünetek léphetnek fel. Ugyanerre a megállapításra jutott egy amerikai egyetem is, amely egy hétre tiltotta le a közösségi oldalakhoz való hozzáférést.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint a Facebook használata a való élettől való elszakadáshoz, illetve a társadalomtól való elszigetelődéshez vezethet (ez a veszély végső soron minden közösségi oldalban benne van), ezért a tőle való erős függést pszichológiai zavarnak minősítették. Nan is, ahol már kórházi kezelést is kínálnak Facebook-függőknek.

Online is, offline is

Persze, nem érdemes démonizálni az internetes kapcsolatokat: más pszichológusok pont arra hívják fel a figyelmet, hogy az interneten éppúgy inkább csak társaságot keresünk, mint az igazi életben.

Ráadásul a kutatások tanulságai szerint egyelőre nem kell félteni az emberi kapcsolatokat az internet használat fokozódásától.

A világháló társadalmi hatásait vizsgáló nemzetközi World Internet Project következtetései szerint például az internet inkább semleges vagy inkább előnyös hatással van a társadalmi kapcsolatokra, azok megerősödését is eredményezheti. Csak kisebb arányban jellemző az emberekre, hogy kevesebbet találkoznának és kevesebb időt töltenének barátaikkal, családtagjaikkal – bár ez is létező tendencia.

A megoldás itt is, mint annyi minden másban, az „arany középút”. Az online kommunikációs eszközökre és csatornákra eszközként érdemes tekinteni, amelyekkel legalább valamilyen minimális szinten ápolhatóak ismeretségeink, barátságaink, kapcsolataink. De hogy ne essünk át a ló túloldalára, érdemes időt és sort keríteni arra is, hogy élőben is találkozzunk online kapcsolatainkkal.

Ilyen módon egyszerre

  • őrizhető meg az optimális egyensúly a valóság és a virtualitás között;
  • jobban kielégíthetjük társas szükségleteinket;
  • nem szakadunk el a valóságtól és reálisabb képet alkothatunk ismerőseinkről;
  • megerősíthetjük közösségeinket;
  • új hús-vér barátokra is szert tehetünk.

Kalandra fel!

micimacko