Találkozás

Kihívás

Találkozom egy rég nem látott rokonommal, barátommal.

Eredmény

Szakítok az érdektelenséggel, örömömet lelem az odafigyelésben, bebizonyítom, hogy lehet még bízni az emberekben.

Ha Magyarországon mindenki csinálná

Senki nem érezné magát magányosan, kevesebb lenne a depresszió és az öngyilkosság.

Adatok


15 pont


Bevállalnád? Lépj be!

Összes megtakarítás

Keveset találkozunk

Egy felmérés tanulságai szerint a magyar felnőttek

Égbekiáltó a másokba vetett bizalomhiány: a magyarok 56%-a szerint az emberekben nem lehet megbízni. Ennek persze számos oka van, de fontos szerepet játszik benne a társadalmi kapcsolattartás szintje, vagyis hogy keveset járunk össze, s így nincs módunk megtapasztalni a társas kapcsolatok bizalomerősítő erejét. Európában mi járunk össze legkevesebbet a szomszédokkal és szintén hátul kullogunk a barátainkkal való találkozások terén.

Közben pedig sokan közülünk végletesen magányossá válnak, amiben különféle pszichiátriai betegségek (pl. depresszió, fóbiák, alkoholizmus) vagy egyéb külső tényezők miatt (pl. új lakhelyre való költözés) épp úgy közrejátszhat, mint a tömegmédiumok használatának elterjedése, ami sokak számára felváltotta a személyes kapcsolatokat az élményszerzés terén.

Egyre több a magára maradó idős ember is, akik körül megritkul a családi tér, akiket már nem látogatnak a fiatalabbak. Annak, hogy például Japánban a nők átlagélettartama 86,5 év, többek között a családi gondoskodás is az oka. Ezzel szemben nálunk gyakori az időskori elmagányosodás, ami tovább is súlyosbíthatja az időskorra egyébként is jellemzően megrendülő egészséget.

Az elmagányosodásban azonban „elkövetők” is vannak, akik még ha akaratlanul is, de például a karrierépítésük miatt magára hagyják a többieket. Sok esetben ők azok, akik megfosztják a rokonokat és barátokat az emberi közösségtől, nem vállalván fel a gondoskodás, törődés, odafigyelés terhét.

Márpedig az elmagányosodás súlyos dolog: a magányos emberek felfokozott idegállapotban élnek, gyötri őket a szorongás és a stressz. Ez különösen idősebb korban okozhat súlyos egészségi problémákat, de a magányosság együtt jár az öngyilkossággal kapcsolatos veszélyeztetettséggel is.

Találkozzunk többet!

Pedig valójában nem kell sok ahhoz, hogy változtassunk ezeken a szomorú dolgokon. Egyszerűen találkozni kell, látogatni, kimozdítani. Rutinná kell tenni a törődést: ha kevésszer is, de jelét kell adni másoknak, hogy nekünk számítanak, s ha bajba kerülnek, ránk számíthatnak.

Mindez nem anyagiak kérdése: a legtöbbször már épp az is elég, ha valakire rányitják az ajtót, vagy egy közös séta kedvéért kiráncigálják otthonról.

Gondold végig hát, hogy van-e olyan barátod, rokonod, akit már nagyon régen nem láttál, s aki miatt esetleg aggódsz, hogy mi lehet vele.

Akkor is keresd fel, ha úgy véled, hogy annak alapján, ahogy ismerted, biztos nincs elmagányosodva. Sosem lehet tudni, hogy kivel mi történt az utolsó találkozó óta, hogy ki milyen állapotban van, s hogy nem szorul-e segítségre. Jobb az ilyenről személyesen meggyőződni, hogy utólag sose érjenek kellemetlen meglepetések!

Ráadásul aki ad, az kap is: ne feledd, hogy Te is társadalmi kapcsolataidból élsz, s ha nem ápolod azokat, még a végén Te fogsz elmagányosodni! Ha elébe mész a találkozásoknak, a magad szája íze szerint alakíthatod őket, s sok örömöt lelhetsz bennük Te magad is.